2. rész

Hát nem úgy sült el…

És hát gondoltam, kimegyek egy kicsit az udvarra, szétnézek…

De,furi otthon volt kutyánk itt pedig csak fű van J
-Szia Szandi!-idegen

Ekkor megfordultam…és
-Bill! Sziaa! Mi szél hozott erre?-Én

-Hát a nyugati!-Ő

Itt felnevettem J
-Amúgy meg itt lakok 2 házzal arrébb!-Bill
-Na, az tök jó!-Én
-Az!-Ő
Nagyon nagy csend volt,hát persze!
-Akkor én most megyek! Ha van kedved!-Bill

-Nem is tudom! Na jó, mikorra menjek?-Én

-Gyere 7-re! Várunk! Szia!-Bill
Ááá…ez de tök jó,helyes a srác meghívott hozzájuk…yeees J
Gyorsan beszaladtam anyához,mint aki szellemet látott…és:

-Anya! Este elmegyek! Nem este, olyan 7 fele!-Én

-Rendben! Fél 10-re legyél itthon, legkésőbb!-anyu

-Imádlak!-Én

Felszaladtam a szobámba és elkezdtem készülődni, mivel már az idő 5 fele járt Próbálgattam a ruhákat, de valahogy egyik se jött be!
Így hát, ami nem, tetszett eldobtam!
Hú, csatatérre emlékeztetett a szobám, de, majd ha lesz időm, elpakolom.

Hamar elröpült az idő, nem is vettem észre, hogy háromnegyed 7 van.

-Anya! Elmentem!-Én

Mindig az indulás előtt 15 perccel szoktam elköszönni, mivel anyuék még úgyis mondanak pár jó szót…

-Vigyázz magadra! Kihez mész? Akkor hányra leszel itthon? Vigyázz magadra!-anya

-Anya, vigyázni fogok magamra! Ő barátnőmhöz megyek! Legkésőbb fél 10-re! És megint csak vigyázni fogok magamra! Anya, kérlek!-Én

-Jó, jó menj csak! Érezd jól magad!-anyu

Hát oké, hamar odaértem a ház elő, de nem mertem csöngetni,és inkább visszafordultam…

-Szandi, Szandi! Hova mész?-Bill

-Öhm, sehova! Csak nem voltam benne biztos, hogy itt laktok!-vágtam ki

-Gyere akkor…-Bill

Nagy levegőt vettem és beléptem az ajtón!

A nappaliban már ott voltak a lányok 2 srác és Tom, na meg ugye mostmár mi is J

-Sziasztok!-köszöntem

-Szia!-mindenki kórusban J

Nem tudtam mit tenni, ezért bepattantam Fruzsi és Dóri közé a kanapéra…

  -Kértek inni?-Tom

-Oh, szorgos háziasszony!-Viki

Tom és Viki eltűntek a konyhában… Én pedig megismerkedtem a másik 2 sráccal,arik - arik, de nem tudom J

Mindenki elvolt, Viki és Tom gitározgatott… Gustav és Dóri beszélgettek, és
 Georg és Fruzsi pedig elmentek sétálni!

Huh, kösz vadidegen házba, vadidegen sráccal egyedül hagyni!
- És itt születtél?-törte meg a csendet Bill

-Nem, Magyarországon! Csak, muszáj volt idejönnöm! De, legszívesebben otthon lennék a barátaimmal!-Én

 -Oh, értem! Szóval,Vikiék nem a barátaid?-Bill

-Mégis, mit hiszel? Hogyne lennének azok?!  Nem értelek, te normális vagy? Semmit nem tudsz rólam, máris abba mászol bele, hogy kik is a barátaim?-Én

-Mi van? Nem értelek! Most mért kell, úgy felkapni a vizet? Én csak megkérdeztem,szerintem nem volt ebben semmi rossz!-Bill

-Én se mászok bele a magánügyeidbe! Képzeld jó volt Magyarországon,és már alig várom,hogy visszamehessek! Nem szeretek itt lenni, mindenki jó pofizik velem,a hátam mögött szerintem meg kiröhögnek!-Én

Itt már ordítottam, látszott Billen, hogy nem vágja, mi van, mért borultam ki így?!

-Nyugi! Nem kérdeztem semmi olyat!-Ő

-Sajnálom!-ültem le

-Mi a baj?-karolt át

-Hiányzik a régi életem!-kezdtem el sírni

-Jó lesz itt neked! Sok barátod lesz, hidd el nekem! Itt vagyunk már eleve mi!-nyomott 1 papirzsepit a kezembe

-Tudom!-öleltem át

Hát jól bemutatkoztam,gratula Szandi!

*Vikiéknél*

-Ezek kiabáltak?-Viki

-Hát Bill hangját nem lehetett hallani, szóval szerintem csak kiborult a kispípi!-Tom
-Kispípi? Ne pipizd le!-Viki

-Hé, nyugi! Vicc volt! Menjük le, nézzük meg!-Tom

-Mi van itt?-Tom

-Semmi, már semmi, nem látod?-Viki

-Nincsen semmi, nyugi!-Bill

-Én most haza megyek-álltam fel

-Ne menj már!-fogta meg Viki a kezem

-Sajnálom, hogy elrontottam az estét!-léptem ki az ajtón

Hazafele gyors léptekkel mentem, mivel attól tartottam valaki utánam, fut, és azt nem szerettem volna! Mondjuk mitől is, félek? Hiszen, nem is lakok olyan messze: D

Az ajtót szabályszerűen feltéptem, és rohantam fel a szobámba!

Nem is törődtem az éppen vacsorázó szüleimmel! Akik mint láttam, eléggé figyelték az én kis „akciómat”! De szólni nem szóltak semmit, gondoltam nagyon helyes! Úgyse tudnék mit mondani nekik!

Kopogtatnak, én csak magara húzom a takarómat,és 1 halk igent nyögök ki…

-Zavarok?-ült le anyu az ágyamra

-Nincs mit, megzavarni!-ültem fel

-Mi történt?-anyu

-Semmi, mikor megyünk HAZA?-Én

-Szóval ez a baj! Kicsim, értsd meg, engem ideköt a munka, hidd el én is, szeretnék már haza menni! És hidd el, teszek valamit azért, hogy hazamehessünk!-anyu

 Ezzel felállt és kiment a szobámból!

Hát hamar bealudtam, úgy ahogy voltam! 

-Szandi, ki az ágyból!-anyu

Igen, igen fél 7 van, irány a suli…

Fél 7 fele el is készültem, apu már ideges volt mivel nem sietek!
Egészúton nem szóltunk egymáshoz, illetve néha kérdezett volna de inkább nem szólt semmit, nem akard belekeveredni a magánéletembe nagyon helyes. Nehéz léptekkel indultam el a suli fele, ahol már lehetett látni Billt…

Mintha nem is láttam volna meg, letelepedtem 1 padra!

Gondoltam ott kihúzom becsöngőig…

Betettem a fülembe a fülhallgatót, hogy, még ha oda is jön, ne halljam, mit mond!

Nem jött senki, hát jó hiába vártam volna, látszik, hogy kik is a barátaim!

Nem mentem be órára, ehelyett elkezdtem hazafele venni az irányt!

-Szia Szandi!-Bill

-Szia! Sajnálom!-én

-Ugyan semmi vész! Hova mész??-Bill

-Hazafele! Jössz velem?-Én

-Ugyan ne hülyülj már, nem mehetsz haza!-Bill

-Persze, hogy nem!-mosolyogtam

Elindultunk a terem fele, olyan jó volt kibékülni vele!

De, valamire rájöttem, annyira ismerős a srác! Csak, nem tudom honnan!

-Szia, Brigi vagyok! Te Billel haverkodsz? Jajj, szerzel nekem 1 aláírást?-csajszika

-Öhm, minek neked aláírás tőle, tiszta hülye vagy már bocsi!-Én

Ezzel ellépdelt a kiscsaj!

Aláírás? Aláírás? Ugye,neem? Ő a TH énekese? Jajj, ugye nem! Tudtam,hogy ismerős,de nem hittem volna,hogy Ő az!

-Bill, beszélnünk kell!-Én

-Miről van szó? Hallgatlak kiscsaj J-mosizott

-Mért akart tőled az egyik lány aláírást?-Én

-Nem tudom, miről van szó!-mosizott

-Ne nézz hülyének, kérlek! Te vagy a TH énekese?-Én

-Igen, én…-mondta lemondóan

-Mi a baj?? Azt hiszed ezekután ezért fogok veled talizni?-mosiztam

-Mi van? Ez is ritka, hogy azért kedvelnek, aki vagyok, és nem ami!-Bill

-Na gyere ide!-öleltem meg… J
-Megyünk együtt haza?-Bill

-Megyünk, csak ne piszkálj majd a „barátitársaságommal!”-nevettem

-Nem foglak!-Bill

-Szent a béke, fiatalok?-lökött oldalba Tom

-Köszi, amúgy jaja szent!-Én

-Gratula, örülök, hogy kibékültetek!-Fruzsi

-Mi is örülünk!-Bill

Becsengettek és mi mentünk órára, aztán pedig mentem haza az ikrekkel… jó nap volt azért J

Folyt. Köv.